Hosszasan kerestem olyan titkosító eszközt, amely nagyon egyszerű felhasználó felülettel rendelkezik, minden platformon elfut (különösen mobilon), és nyílt formátumot használ, így szükség esetén másik programmal is kititkosíthatom a fájljaimat. Emellett fontos szempont volt, hogy megbízzak a választott eszközben.

Elsősorban annak a néhány különösen érzékeny fájlnak a védelmére kerestem megoldást, amelyet nem szeretnék nyíltan feltölteni a felhőbe.

Miután jópár androidos appot kipróbáltam és elvetettem, végül készítettem egy saját megoldást. Íme:

https://kript.berta.hu

Ez pusztán egy HTML fájl némi JavaScripttel, a böngésződ futtatja kliens oldalon, semmit nem tölt fel sehova. Lényegében csak egy wrapper a CryptoJS könyvtárhoz. Amit betitkosítok, azt OpenSSL-lel is ki tudom nyitni. Kb. 10 megás fájlokon használtam, ami ennél sokkal nagyobb, azt úgyis jobb nem böngészőben kezelni.

Hajrá! :)

 

A myaccount.google.com címen tekintheted át Google fiókod beállításait. Néhány nagyon érdekes funkció is elérhető innen:

Akit kellően megijesztett a myactivity oldal, az már tudja, hogy a takeout segítségével könnyen kimentheti az adatait, majd a data and personalization oldalon töröltetheti le őket a fiókjával együtt. xD

 

A közelmúltban olyan esetek jelentek meg a hírekben, ahol csalók úgy fosztották ki áldozataik bankszámláját, hogy megkerülték a bank által alkalmazott SMS-alapú kétfaktoros autentikációt.

A kétfaktoros autentikáció manapság alapnak számít, minden internetes bejelentkezés esetén célszerű bekapcsolni. Ilyenkor a jelszó mellett egy másik módon is azonosítjuk magunkat belépéskor. Háromféle módon azonosíthatjuk magunkat:

1) tudás alapon (pl. jelszó segítségével), ilyenkor megkérdeznek tőlünk valamit, amit csak mi tudhatunk;

2) tulajdon alapon (pl. mobiltelefon, kulcs, chipkártya, egyszeri jelszót generáló token), ilyenkor egy tárgyat keres a rendszer, ami csak minálunk lehet;

3) biometriai alapon (pl. ujjlenyomat, hangminta, arcfelismerés), ilyenkor a valamely biológiai jellemzőnket mérik meg, és az alapján döntik el, mi vagyunk-e azok;

Jó megoldásnak tartják, ha e három közül legalább kettőt használ egy rendszer.

SMS esetén a jelszó melletti másik faktor a mobiltelefonunk. Úgy dönti el a rendszer, hogy én akarok-e belépni, hogy SMS-ben küld egy egyszeri kódot az én telefonszámomra. Az tudja beírni a kódot, akinél ott van az én mobiltelefonom (vagy SIM kártyám).

Az SMS-t mindig is "gyenge" második faktornak tartották. A 2018-as Reddit hack során a támadó látványosan megkerülte az SMS alapú második faktort. Habár az SMS, mint technológia sem biztonsági szerepet kellene, hogy betöltsön, vegyük észre, hogy kifejezetten low-tech támadások is működnek. Elegendő, ha a csaló bemegy a mobilszolgáltatóhoz, és új SIM kártyát kér az ügyfél nevében. Ha meg tudja győzni a mobilszolgáltató dolgozóját, meg tudja kerülni az SMS alapú második faktort, mert onnantól ő kapja meg a neki szóló SMS-eket. Ha mégsem sikerül meggyőzni a szolgáltató munkatársát, az valószínűleg nem rendőrt hív, csak megkéri az illetőt, hogy hozzon ilyen és ilyen igazolványt, a csaló pedig elmegy egy másik irodába, és ott kér kártyacserét. A mobilszolgáltatók folyamatait nem arra tervezték, hogy sokmilliós vagyonokat védjenek. Az SMS, mint második faktor praktikus ugyan, de kerülendő.

A mobiltelefonon futó autentikátor alkalmazást tartják ma a legjobb megoldásnak. Egyes cégeknek saját autentikátora van (pl. Steam), de még jobb, ha egy oldal standard megoldást használ, amely bármilyen szabványos autentikátorral együtt működik. Ilyen pl. a Google Authenticator, amely a TOTP szabvány (RFC6238) szerint működik, és nagyon sok oldallal használható (pl. Gmail, Facebook, Linkedin, stb, stb).

 

Az Internet egyre nagyobb és nagyobb része néhány nagy cég köré összpontosul, felhő-szolgáltatásaik segítségével olcsóbb, és ahogy korábban írtam, sok szempontból biztonságosabb rendszerhez jutnak.

Ahogy elmélyedtem a felhő-biztonság területében, egyre jobban megtetszett ez a világ, és végül a saját dolgaimat (például ezt a honlapot, de általában azt a környezetet, ahol különböző dolgokat kipróbálok, bütykölök) is felhőbe - végül többnyire a Google felhőjébe - vittem. A következőkben a szolgáltató-választással kapcsolatos tapasztalataimról írok. (Az irodai felhő-csomagokról /pl. Office365, GSuite/ majd később írok.)

Az Amazon/AWS, a Google/GCP és a Microsoft/Azure felhőit vizsgáltam meg alaposabban. Más-más hangsúllyal ugyan de hasonló szolgáltatásokat nyújtanak: Tárolhatsz bennük adatokat fájlokban vagy adatbázisban, futtathatsz náluk virtuális gépeket (rajtuk Linux vagy Windows szervereket), vagy írhatsz kódot, ami a felhő-szolgáltató platformján fut (és ekkor magukkal a szerverekkel nem is kell foglalkoznod), létezik naplózó vagy kulcs-menedzsment szolgáltatásuk, stb. Áraik is nagyjából hasonlóak -- vagy csak nagyon-nagyon nehezen vethetőek össze.

A felhő-szolgáltatásért azzal arányosan fizetsz, hogy mennyi erőforrást használsz. Ezért olcsón el tudsz indulni, és ha a rendszered felfut, akkor később könnyen tehetsz mögé több erőforrást. Fix havi díj nincs, így ha végül úgy döntesz, nem használód a felhőt, egyáltalán nem fizetsz.

Mindhárom nagy felhős cég szolgáltatásának van ingyenes és próbaváltozata is, a próba általában egy évig tart, de mindháromnak vannak korlátlan ideig ingyenes szolgáltatásai is (AWS, GCP, Azure). Ha csak az ingyenes szolgáltatásokat használod (ami nehéz), és az ingyenes kvóta alatt maradsz, akár korlátlan ideig ingyenesen működhet a rendszered. Engem elsősorban a "beugró" árak érdekeltek egyelőre.

A három nagy közül az Amazon AWS a piacvezető, az ő szolgáltatásaik talán a leginkább kifinomultak, és a merőben új dolgokkal általában ők jelennek meg. A másik kettő sokszor az AWS-t másolja, ebből adódóan sokszor jobban végiggondolt szolgáltatásokat nyújtanak (hiszen tanulnak belőle, hogy mit rontott el a másik). A Google és a Microsoft felhője jobban illeszkedik az adott szolgáltató ökoszisztémájához (pl. MS Active Directory), vagy irodai csomagjához (MS Office, illetve GSuite) -- bár egyelőre itt elég kevés kapcsolódási felületet találtam.

Mindhármat kipróbáltam, és végül a Google GCP mellett tettem le a voksomat, mert:

Általában minden felhő-megoldásra igaz, hogy kiadod a kezedből a kontrollt az adataidról, cserébe egyszerűbben, olcsóbban, és jobban skálázhatóan oldhatsz meg bizonyos dolgokat. Magával a szolgáltatóval szemben teljesen kiszolgáltatott vagy (csak kriptográfia segítségével védekezhetsz, de ott is csak nagyon szűk esetekben), és ha elrontasz valamit, akkor a hibád kint lesz a nyílt Interneten.

Óriási perspektíva van a felhő-szolgáltatásokban, de biztonsági szempontból alaposan végig kell gondolni, mibe vágsz bele.

 

Egyre többször találkozhatunk a hírekben a kiberbűnözés (cybercrime), kibertámadás (cyberattack) vagy kiberháború (cyberwar) kifejezésekkel, és egyre többször emlegetik laikusok a különféle informatikai támadásokat csak úgy "kiber"-ként. Mit jelent, honnan származik ez a kifejezés, és hogy kerül ide?

Magát a kibernetika szót az 1940-es években alkották a görög kübernétész (kormányos) szóból. A kibernetika a szabályozástechnika egy irányzata, visszacsatolt rendszerekkel foglakozik. A "rendszer" lehet egy turbina, de lehet biológiai vagy társadalmi vagy gazdasági folyamat is. Ez a kifejezés régebbi, mint az informatika.

William Gibson, egy amerikai sci-fi író a nyolcvanas években írt regényeiben (Neurománc, Count Zero és Mona Lisa Overdrive -- együtt Sprawl-trilógiának is hívják) egy disztopikus jövőt képzel el, amelyben a világot egy hatalmas számítógép-hálózat szövi át, és ezt kibertérnek (cyberspace) nevezte el. Gibson világában a legnagyobb kincs az információ; a világot multinacionális cégek irányítják, amelyek a nemzetállamoknál jóval nagyobb hatalomra tettek szert. Az emberiség nagy része nyomorban él; járványok, háború és az elszabadult környezetszennyezés tizedeli őket, de a kütyük eközben mindennapi életük (sőt gyakran testük) részét képezik, és életük egyre nagyobb és nagyobb részét töltik a cyberspace-ben. A cyberspace-ben folyik üzlet, folynak háborúk, és bűnözés is, valamint megjelennek cyberspace cowboy-ok (mai szóval: hackerek), akik különösen értenek a cyberspace-hez és ott keresik meg a napi betevőt mint bűnöző, zsoldos, nyomozó vagy testőr. Gibson a "cyberpunk" műfaj egyik megteremtője.

Egy sci-fi kifejezés szabadult el a köznyelvben, mintha például a Jedi, a Bene Gesserit vagy a mugli kifejezésekkel találkozhatnánk a hírekben.

A kiber többnyire azt jelenti, hogy valami informatikai eszközökkel, számítógép hálózaton és/vagy Interneten keresztül történik. Gyakran negatív összefüggésekben (pl. támadásra) használják, de semmi rosszat nem jelent. Egy informatikus számára viszont minden kiber, és egy mondat jelentése csak ritkán változik meg e szó elhagyásával, így a kiber a gyakorlatban azt jelenti, hogy valaki el akar adni neked valamit.

TL;DR: s/(cyber|kiber)//gi

 

További bejegyzések a blogomban...

 

 
Ez az én személyes honlapom, amit itt írok, az az én saját, személyes véleményem, nem feltétlenül egyezik a munkahelyem véleményével. A blogomban szereplő tartalom a Creative Commons CC BY licenc szerint (azaz a szerző és a forrás megnevezésével) szabadon felhasználható.