Ezek egy részét a Google anonimizálja, míg más információkat éppen a szolgáltatások nyújtásához őriz meg. Például ha be vagyunk jelentkezve a Google-fiókunkba, a Google feljegyzi, hogy mikor milyen kereséseket futtattunk, és ezeket később meg is tekinthetjük a http://www.google.com/history címen.

E sok adat-nyomból rengeteg információ kideríthető rólunk, és ráadásul, ha valaki, akkor a Google aztán nagyon ért hozzá, hogyan kell megkeresni valamit e sok információ között. (Ráadásul időnként a Google is hibázik. Ez az álhír például a Google Buzz indítása körüli felfordulást figurázza ki.)

Elvileg megtehetnénk, hogy nem használjuk a weben elérhető (google-ös és nem google-ös) szolgáltatásokat, de a mai világban ez egyre kevésbé alternatíva. Ez a cikk tanácsokat ad, hogyan hagyjunk magunk után minél kevesebb adat-nyomot. Ezek egy része nemcsak a Google ellen véd, hanem általában is jó biztonsági gyakorlat.

A cikk által adott tanácsok egyik csoportja (az ún. Defcon 2) úgy nyújt biztonságot, hogy közben nem jelent kellemetlenséget, nem igényel speciális eszközöket, és nem zár ki bennünket a legtöbb webes szolgáltatásból. Ilyen tanács, pl, hogy "jelentkezz ki a Google-fiókodból, mielőtt keresel", "állítsd be a böngésződet, hogy utasítsa el azokat a cookie-kat, amelyeket nem az az oldal küld, amelyiket éppen nézed", "használj erős jelszavakat", "használd a józan eszedet, mielőtt felteszel valamit a netre" stb.

A tanácsok másik csoportja (Defcon 1) azoknak szól, akik célpontnak érzik magukat (pl. egy híresség félhet attól, hogy újságírók vadásznak a magánlevelezésükre stb.), ezek több védelmet nyújtanak, de már kényelmetlenségekkel is járnak. (Pl. "anonimizáld az Internet-kapcsolatodat TOR-ral", "titkosítottan levelezz", "tiltsd le a böngészőben a cookie-kat és a scriptek futtatását" stb.)