Csemetéim hamarosan abba a korba érnek, hogy internetezni fognak, és az Internet bizony veszélyes hely is tud lenni. Ezért úgy döntöttem, ideje lenne alaposan utánanéznem, mit tehetünk, hogy a gyerekek biztonságosabban internetezhessenek.

A magyar oldalak közül a biztonsagosinternet.hu-t, a külföldi oldalak közül a saferinternet.org-ot ajánlották figyelmembe, mint kiindulási pontot. Az előbbin kevesebb információ szerepel, viszont vannak címek/kontaktok, ahova segítségért fordulhatunk. Az utóbbin nagyon alapos áttekintő anyagokat találhatunk, külön tárgyalva az egyes érzékeny területeket. Érdekes módon egyáltalán nem szerepelnek a közösségi oldalak a területek között, pedig azok igen rázóssá válhatnak, ha nem figyelünk oda.

Milyen módon kerülhet egy gyerek bajba az Interneten?

• Túl sok információt tesz közzé valaki saját magáról; így beazonosítható lehet, cikizhetik miatta, véletlenül valami nagyon helytelent mond és megbánt valakit, vagy valami olyat mond, amit később - akár évek múltán - már nem vállalna fel. Márpedig, ha egyszer kimondtunk valamit az Interneten, akkor később nagyon nehéz azt eltüntetni onnan. Extrémebb esetben idegenek megtalálhatják, bánthatják a valóságban is.

• Függőségbe kerül; az Internettel / chattel / online játékkal foglalkozik, a fontos (iskolai) feladatai vagy a valós élete helyett, esetleg az alvás helyett.

• Nem neki való tartalommal találkozik; nem szerencsés, ha csemeténk olyan (netes vagy nem netes) játékokkal játszik, hogy mindennapossá válik számára, amikor szétlő valakit egy páncélököllel. Elsősorban az erőszakot és a pornót szokás nem gyereknek való tartalomként emlegetni, de sok más dolog is ide tartozhat.

• Zaklatják, esetleg a nyilvánosság előtt; a közösségi oldalakon dívik, hogy (gyerekek) egymást az összes ismerősük előtt alázzák. A gyerekek érzékenyebbek, kevésbé pattintják le magukról az ilyesmit, és az online zaklatás is érhet nagyon csúnya véget.

• Becsaphatják, ahogy a felnőtteket is: vírusokat, kártékony programokat szed össze, bedől egy phishing levélnek, online szerencsejátékba keveredik vagy más módon csalják ki a pénzét.

• Bűncselekményt követ el, ahogy egy felnőtt is; akár illegális tartalom letöltésével/terjesztésével, akár egy másik rendszer megtámadásával.

Miben nem hiszek?

• Nem hiszek az abszolút tiltásban, elszigetelésben. Egyrészt a gyermek előbb-utóbb felnő, akkor már senki sem tilthat meg neki semmit, és nem szabad, hogy a csemete teljesen védtelen legyen, ha kirepül a fészekből. Addig kell ellátni védelemmel, amíg még segíthetünk neki. Másrészt ha teljesen eltiltjuk az online világtól, ufóvá, versenyképtelenné válik, mind gyerekként, mind később felnőttként.

• Nem hiszek a tisztán műszaki megoldásokban. A gyermek online világba való beilleszkedése nem műszaki, hanem emberi probléma, nem lehet gépekkel, szoftverekkel megoldani. Ráadásul, a gyermek hamarább megtanulja kijátszani a technikai korlátokat, gyermekzárakat, mint ahogy a szülő beállítja őket. (Szeretném azt hinni, hogy én itt kivétel vagyok...)

A fenti anyagok is mind azt mondják, hogy figyelni, érteni kell a gyereket, megbeszélni vele az online dolgokat, és próbálni irányítani, orientálni. Fel kell hívni a figyelmüket a veszélyekre, kicsit megismertetni őket velük, hogy fel tudjanak készülni rá.

Jobban bele kell ásni magamat a témába...