A napokban több oprendszert is telepítettem, sokkoló benyomásokat szereztem:

• Windows: Alapból fent a gépen, a telepítő látszólag barátságos ugyan, de kismillió kérdéssel bombáz, hogy követhet-e, figyelhet-e, felmentheti-e minden adatomat a felhőbe, és taníthatja-e az AI megoldását az adataimmal, és folyton el akart adni nekem még valamit (pl. XBox előfizetést), ami úgysem kell. Már a telepítő is folyton ki akar fosztani, de az legalább pöccre működik.

• Debian: Egy natúr ISO image-et tölthetek le, bármi infó nélkül, hogy mit kezdjek vele. Később egy 90-es éveket idéző telepítőben voltam, amely (grafikus ugyan), de olyan kérdéseket tesz, amelyekre mezei felhasználó úgysem tud/akar válaszolni (pl. Grub boot loader, így is, úgy is feltehetem, egyik sem biztos, hogy működni fog, csinálhatja-e?), viszont aki elég bátor, az bármit be tud állítani. Alapból egy olyan grafikus felület települ, amely annyira idegen, hogy elsőre azt sem tudom, hogy nyúljak (pedig a Gnome lehetne barátságos is), felteszek egy Chromium-ot, az alapból el sem indul, és a kriptikus hibaüzenetet is csak terminálból látom. :(

• Ubuntu: A letöltést nehéz megtalálni a honlapjukon, mert folyton a corporate AI megoldásukat tolták az ember arcába. Utána itt is egy ISO image-et kapok, iránymutatás nélkül, hogy mit is csináljak vele. Megdöbbentően barátságos telepítő, csak annyit kérdez, amennyit szükséges, de ha akarok, bármit beállíthatok (pl. full disk encryption). Simán végigkattintgatom, utána dolgozik egy kicsit, majd kiírja, hogy hiba történt, de fogalma sincs, hogy micsoda, ha akarom újraindíthatom, és újrakezdhetem. Ez teljesen konzisztens (azaz újrakezdés után ugyanez).

Ez gáz. ;(